Atomic Heart - Alapjáték fordítás

A fordítása két egyszerű okból tudott most és nem évekkel később elkészülni:

- Első, hogy nem vártam meg a játék támogatásának legvégét, és inkább folyamatában haladtam a szövegekkel. Ilyenkor a mérleg egyik oldalán megjelenik a "verziókövetés" nevű rémálom, ami azt a nagyon hosszú harcot jelenti, amikor a játékhoz kiadott frissítéseket folyamatosan kompatibilissé kell tenni az aktuális fordítással. A mérleg másik oldalán azonban megjelenik az ezzel járó pozitív hozadék, ami jobb szó híjján "élhetővé" teszi magát a fordítást, merthogy ilyen esetben először csak az alapjátékkal kell foglalkozni, hiszen csak az létezik, majd ahogy a kiegészítők elkezdenek sorban megjelenni, úgy csak az adott DLC-vel bekerülő extra sorokkal kell számolni. Tehát ha az alapjáték áll 10.000 sorból, majd jön 4 kiegészítő, amik darabonként 4.000 sorral bővítik, akkor kevésbé leterhelő először a 10.000, majd külön-külön a 4.000 sor, mint kivárni legvégül a 26.000-et.

- Második, hogy ezt a projektet egy fordítástámogató szoftverben csináltam már az elejétől kezdve. Ez a nevéből is adódóan olyan program, ami magát a fordítási folyamatot könnyíti meg és ebben az esetben meg is gyorsította. Általában jobban szeretek úgy fordítani egy projektet, hogy az ehhez szükséges programok minél egyszerűbbek és könnyen kezelhetők legyenek, tehát ne kelljen erre még külön odafigyelni. Ezért korábban minden projektemet Jegyzettömbben, Wordben vagy Excelben csináltam, ami kisebb indie játékoknál különösebb probléma nélkül mindig, majd az Amnesia: Rebirth környékén elkezdett rezegni a léc, de az igazi töréspont a Borderlands 3-nál jött el, aminél ehhez a felfogás becsatlakozott a fenti pozitívum ellentéte, tehát az irdatlan szövegmennyiségre ősemberszintű programok állnak rendelkezésre. Ez olyan negatív hatással volt rám, hogy ezután soha többé nem akartam nagy játékot fordítani. Majd jött egy segítőkész kollega, Lajti, aki megmutatta nekem a Tradost, mint fordítástámogató szoftvert és az egész eddigi pályafutásom azzal a lendülettel megborult. A kezdetben körülményes kezelés ellenére az eddig használt szimpla programoknál sokkal többmindenre képes... innentől kezdve márcsak idő kérdése volt a megszokása.

Összegezvén, az Atomic Heart:

egy olyan projekt, amit az eddigi elképzeléseimmel szembemenve idő előtt kezdtem el

egy akkora játék, amit a korábbi "ilyet soha többé" kijelentésem ellenére bevállaltam

egy olyan fordítás, amit az eddigi szimpla programhasználatos felfogásomhoz képest már a kezdetektől fogva a Tradosban képzeltem el

Mi a tanulság? Merjünk új dolgokat megismerni, mert lehet sokban megkönnyíthetik az életünket.

Jó szórakozást a játékhoz! 🙂

Trine 4 + kiegészítő fordítás

Amikor az ember elér egy bizonyos életkort, akarva-akaratlanul, de felértékelődnek azok a játékok, amik valamilyen szinten visszahozzák a gyerekkort, és minden eltelt évvel ez az érzés egyre jobban csak felerősödik, így volt ez velem is a Trine szériával. Akik játszottak a korábbi részekkel, biztosan sejtik, hogy én bizony a narrátorról beszélek, egy idős bácsika, aki úgy meséli történeteit, mintha a felhasználó egy kisgyerek lenne, és már ágyba bújva várná az elalvás előtti esti mesét. Hmmmm. *27 éves Ateszkoma visszaréved a kisiskolás énjébe* Gyerekkorom egyik fénypontja a kis hegykői nyaralónk volt, ahol sok-sok nyaramat eltöltöttem, és többek között itt voltam kárhoztatva az aktuális kötelező nyári olvasmányok elvégzésére; Tüskevár, Két Lotti, Vuk, Pál utcai fiúk. Sok évvel később újra elolvastam ezeket a könyveket, és néhányat leszámítva nagyszerű történetek, de ott akkor rákényszerítve egy gyerekre többszáz oldalt, maga volt a pokol. Drága nagyapám próbált könnyíteni a szenvedésemen azzal, hogy amikor látta az ágyamban olvasom az adott könyvet, odajött hozzám, kivette a kezemből és ahol éppen tartottam onnan átvette az irányítást és elkezdte felolvasni nekem. Én ennek nagyon örültem, és a karjának hozzádőlve hallgattam a "mesét", azonban hiába az akarat és az odaadás, a dörmögő hangja és a nem túl izgalmas sztori szépen lassan mindig elaltatott, így néhány oldalnyi narrálást követően mindig félbemaradt, ezután az ágyból nagyon óvatosan kikelve, a homlokomra adott egy puszit, majd kiment a szobából. De a szúrós borostájától persze mindig felébredtem. :D *kisiskolás énből visszarévedés a jelenbe* Miről is beszéltem? Ja igen. Elkészült a Trine 4 alapjáték, és annak kiegészítőjének, a Melody of Mystery fordítása!

A fordítási procedúra is érdekes volt, életemben először nyúltam tündérmeséhez (vagy hasonló műfajhoz), ezért amennyire tudtam, törekedtem a nem hétköznapi nyelvhasználatra, a szórakoztató narrációt is amennyire csak lehetett, próbáltam visszaadni. Gondolkodtam azon, hogy több klasszikus mesét is megnézek a megfelelő "szint" eléréséhez, vagy esetleg belepillantok mesekönyvekbe inspirációnak, végül jött Terry Pratchett és a varázslatos könyveivel rövidrezárta az egész dolgot. A megfelelő inspirációval nekivágtam a nagy kalandnak, és szerencsémre ezúttal sem egyedül tettem meg ezt az utazást. Innen is szeretném megköszönni Noname06-nak a technikai támogatást, nélküle egész biztosan nem tudtam volna megvalósítani, és köszönöm Wargnak a tesztelést, a rengeteg hibajelentésével gondoskodott, hogy a hibalehetőségek a minimumon maradjon. :D

A játékhoz jó szórakozást!

A Way Out vendégfordítás

 

Érdemes rólam tudni, hogy nagyon meg szoktam válogatni azokat a játékokat, amikhez fordítást szeretnék készíteni. Számomra az nem elég, hogy a játék "jó"; sok olyan játékot toltam már végig, amiknek ugyan minden percét élveztem, de csak nagyon kevés közülük rendelkezett azzal a speciális plusszal, amitől azt mondanám úristen, ebbe hajlandó vagyok szövegtől függő időmennyiséget rááldozni az életemből.

Akkor mégis mi van a Way outban, amitől ráírtam Gyurmira a végigjátszása után cirka 1 órával és miért álltam neki rá 2 órára a fordításának? Mert egy olyan kooperatív élményben volt részem, ami egyfelöl úgy hiszem csak a Hazelight csapata képes prezentálni, másfelöl egy olyan játszópartnerrel sikerült megélnem, akivel nagyon egy húron pendültem, és itt van a lényeg: Hiába a remek kaland, ha nincs meg hozzá a megfelelő társ. A játék folyamatosan adogatta a lehetőségeket, feldobta a labdákat, mi pedig éltünk a lehetőségekkel és úgy lecsaptuk a labdákat, hogy Föld körüli pályára álltak. És ezek a lehetőségek... te jó ég! A fejlesztők nem spóroltak velük, minden pályán el van szórva néhány kis mókás interakciós lehetőség, amik jószerivel egy keresgélős mellékszálat ad hozzá a fősztori mellett, ezért idővel a történet sodrásával egyetemben próbáltuk megtalálni az összeset. A legkedvesebb eseményem és egyben a pillanat, amitől kezdve elkezdtem szeretni a játékot mikor a két főhős beszökött egy házba és találtunk néhány hangszert, amin aztán elkezdtünk játszadozni, ekkor elkezdődött egy quick time event, és a ritmusra kellett nyomkodni a gombokat... rém balfaszok voltunk, de idővel aztán csak-csak elkezdtünk belejönni, majd amikor már jó időben nyomtuk le a gombokat egyszer csak végetért a játék, néztünk hogy most mi van, aztán elindult egy cutscene, amiben a két karakter belekezdett egy közös duettezésbe... itt emlékszem mindketten a fejünket fogtuk, hogy úristen, erre is gondoltak a fejlesztők, és ez remekül leírja a teljes végigjátszásunkat. A kezdetekben csak szemléltük, hogy "van ilyen is ok", ami hamar átváltott kíváncsiskodásba és "még előtte nézzünk itt körül"-be, majd a végére mindketten már-már gyermeki lelkesedéssel kutattuk fel ezeket a kis poénokat. Emellett maguk a főhősök is remekül vannak megírva, az eltérő személyiségük miatt minden helyzetben és minden emberrel máshogy viselkednek. Egy elhibázott labda elütéskor az introvertált csendben szenved magában, míg az extrovertált hangosan baszdmegol. 

Rendkívüli élmény volt a Way out, fordítóként ilyenkor tör elő belőlem az alkotói érzés, hogy én ezt le akarom fordítani és szeretném ha minél több ember megismerné. 

Szerencsémre Gyurmi ekkortájt mégcsak az elején ügyködött, ezért bekerülve volt még bőven lehetőségem kiteljesedni.

Portálon olvasható poszt itt látható: https://magyaritasok.hu/hirek/5211/a-way-out

A játékhoz meg jó szórakozást!

MGS: Ground Zeroes vendégfordítás

Még 2019 végén alakult meg az Ateszkoma fordításai, ami azt jelenti, hogy onnantól kezdve sikerült olyan kapcsolatokat kiépítenem, amikkel már képes voltam saját projekteket indítani, illetve ettől kezdve vannak számontartva azon projektek, amikben részt vettem/veszek. Azonban a fordítós pályafutásom nem innen kezdődött el, sőt, kisebb-nagyobb kihagyásokkal nagyjából hat éve foglalkozok ezzel a hobbival, de mivel itt még nulla rálátásom volt hogy a büdös fenébe zajlik egy akármilyen fordítás elkészülte, így jobbnak láttam elszegődni a témában jóval jártasabb emberkékhez/társulatokhoz. Ezen emberkék közé tartozik Tom Evin is, akivel még 2018 környékén vettem fel a kapcsolatot, amolyan "taníts mester" elképzeléssel és a Metal Gear Solid Ground Zeroes kapóra jött tapasztalatszerzésre, így felvett a gyüjtögethető kazetták szövegeinek megmunkálására. Hát jó sok volt belőlük, ezért hosszú ideig elvoltam velük, de mivel alapvetően fogalmam se volt arról, hogy jó munkát végzek-e vagy csak extra munkát csinálok, ezért néha-néha küldtem néhány kazinyi olvasnivalót véleményezésre, amikre ugyan nem kaptam egyértelmű "jó" vagy "jó szar" kiértékelést, de Evin nem is szüntette meg azonnal a kommunikációt velem, szóval haladtam tovább. Majd a szövegek elfogytával újabb adagot nem kaptam és pályakezdőként az egyedi nyelvezete okozta agyrémek ugyan nem hozták meg a kedvem a folytatáshoz, viszont már akkor elismertem, hogy pont emiatt rendkívül jók voltak ezek a szövegek és sokszor nagyobb élmény volt olvasni/hallgatni a kazikat, de ez akkori fordítóként túl nagy falatnak bizonyult, ezért megköszöntem a lehetőséget és csendben elváltak az útjaink. Majd egészen mostanáig semmit se hallottam a projektről, az is kérdéses volt megmaradtak-e a kazis fordításaim vagy átdolgozásra kerültek, végül kikerült a hír portálra, hogy elkészült. Átolvasva megakadt a szemem ezen a mondaton: "Köszönöm itt is Ateszkoma segítségét a játék nem kevés, nem mindig rövid kazettáinak fordításában." illetve felkerült a nevem a portál adatbázisába is, mint fordító. Úgy tűnik nem végezhettem olyan rossz munkát. 🙂 

A teljes poszt itt olvasható: https://magyaritasok.hu/.../metal-gear-solid-v-ground-zeroes

A játékhoz meg jó szórakozást!

Critters for Sale fordítás

Na ez egy érdekes történet! Szokásos felütés, megnéztem Steam-en a játék előzetesét, majd a közösségi felületére megírtam a szokásos „magyar fordítást a népnek” posztot, ami alá szokás szerint nem érkezett válasz. Majd néhány nap elteltével felvett ugyanitt egy brazil srác, akinek a profilképétől és a profilleírásától legalább 5 percen keresztül sírva röhögtem. Megtaláltam a helyi Ricardót! //Ricardo Milos egy ismert mém volt a 2010-es évek végén// Ezután elkezdtem vele beszélgetni, és azontúl, hogy Pedrónak hívják és iszonyat gyorsan összehaverkodtunk, kiderült ő is szeretné lefordítani a játékot, csak ő nem egyedül, hanem kábé 3 másik spanjával együtt. Merthogy szeretik a szürreális játékokat, amit egyébként én is, ezért is írtam a fent említett posztot. De ő már előttem járt egy lépéssel, és a fejlesztő e-mailcímét is megszerezte, amire levelet is írt, amiben kérdezte a fordítás lehetőségét, amire kapott is egy megerősítő igent. Majd a beszélgetésünk után írt egy másikat, amiben írta lenne egy magyar fordító is. Másnap kaptam egy továbbított levelet a brazil haveromtól: ZÖLD ÚT! Lesz projekt! A fájlokat viszont nem kaptuk meg, ezért az e-mailcímet kiszedve én is írtam neki egy levelet, próbáltam lelkesedés mellett komolyságot is sugallni a projekt iránt, amivel nemcsak azt értem el, hogy megkapjam a fájlokat, hanem egy elég jó kommunikáció is kialakult közöttünk. Ezt követően belevetettem magam a fordításába, azonban hamar kiszúrtam, hogy minden fájl 1-1 pálya szövegét tartalmazza, de így is hiányoztak belőlük bizonyos sorok: Konkrétan a menüpontok megnevezése és egy teljes fejtörő szövegezése. Erről először Pedrót kérdeztem, amire csak annyit írt vissza, hogy tud róla és reméli a fejlesztő ezeket is elküldi majd, mert időközben felállt egy prioritás sorrend, amiben az orosz és kínai nyelv élvezi az elsőbbséget. A választól pöppet sem megnyugodva, írtam egy levelet eme fejlesztőnek, amire kaptam egy hidegrázós választ: a hiányzó sorokat (mondatokat és szavakat) gépifordítással szeretné megoldani. Ezután még annyira sem lenyugodva beleástam magam a játékba, amiből kimásoltam a fejtörő összes mondatát, és lefordítva mellékelve elküldtem, levélnek pedig marketingest megirigylő érvekkel alátámasztottam miért jobb a kézi, mint a gépi. Amire rövid időn belül kaptam egy választ, ebben mellékletként elküldte a maradék gépifordítás veszélyének kitett szöveget, amik immáron már csak egyszerű kifejezések, megjegyezve nagyon lelkes vagyok, és akkor már nyugodtan nézzek rá ezekre is. Ránéztem, kicsi átírás után visszaküldtem, és közösen szummáztuk, hogy jó ez, de nem fogja kiváltani a fordítót. Ezután Pedrónak elmesélve a sztorit lesütött fejjel (vagy legalábbis úgy megfogalmazott üzenetek formájában) elkérte ezeket a hiányzó szövegeket, átküldtem, lefordította, elküldte, siker. Majd a fejlesztő írt nekem egy levelet, amiben leírta igazam volt és nem fog több gépifordítást használni. Hadd ne mondjam nagyon örültem neki. Telt-múlt az idő, lefordításra került a teljes szövegmennyiség, ezt bátran elújságolva kedves fejlesztőnknek, aki meglepődve mondta, hogy a versenyt én nyertem, mert a többiek még közel sincsenek ott, ahol most én vagyok, had ne mondjam mennyire meglepődtem ezen, mert a többiek csoportban dolgoznak, tehát nem egyedül. Nos, mit lehet tenni, a munkát elvégeztem, így elérkezett az idő a búcsúzásnak. Én megköszöntem a lehetőséget, ő pedig a kitartó lelkesedésemet, és ha a közeljövőben is szeretne magyar nyelvet a projektjeibe, akkor engem fog ezzel kapcsolatban megkeresni, aminek nagyon örültem. Végszóként elmondta a tervét: meg szeretné várni a többi fordító munkáját, majd egy nagy szeretetcsomagban beilleszti az összeset. És itt véget is érne a történet… *három hónappal később* …de a frissítés nem történt meg. Elkezdtem aggódni, ezért újra felkerestem Pedrót, hátha tud valamit erről, és mit ad ismet ők MÉG MINDIG a fordításnál tartanak. Ennyi idő alatt befejeztem az Amnesia: Rebirth és a Hidden Folks fordítását (aminek mondjuk a fele kész volt már ezelőtt), szóval úgy voltam vele, hogy írok ismét a fejlesztőnek és kiderítem mi a helyzet. Levélírás pipa, és válasznak megkaptam, hogy már ő is szeretné letudni a dolgot, de még két csapat szöszöl a végső simításokkal, de október 28, írjam be ezt a dátumot, az a végső határidő. Pedrót ezután békénhagytam és egészen 25-ig hozzá se szóltam, utána ráírtam pöppet feszkós „Kész vagy má’, bruh?” megszólítással, amire kaptam egy „Igen, elküldtük”-et. A megmaradt uccsó csapatból se én se Pedró nem ismertünk senkit, szóval együtt vártuk ki a maradék 3 napot. *két nappal és 22 órával később* Levelt kaptam lájf, a fejlesztő megírta, hogy minden készen áll a frissítésre holifákk. Utána Pedró is írt, hogy minden készen áll a frissítésre holifákk. Majd elértük az este hét órát, és mint kiderült, tényleg minden készen állt a frissítésre, holifákk! Három és egy kicsivel több hónappal később megtörtént végre, aminek meg kellett történnie: bekerült a fordítás. Ójebébi! Ráadásul szóltak, hogy ha a Steamet átállítom magyar nyelvre, akkor a promóciós pillanatképek is arra a nyelvre fognak átállni, és mit ad isten, tényleg a saját munkám nézett vissza rám. Hidegrázós pillanat volt ez, mert SOHA nem találkoztam még ilyennel, de ez egy olyan pillanat, amit szeretnék ha minél több fordítós kollegám átélne. Azt is tudnám mondani, hogy már ezért a pillanatért érdemes volt belekezdenem a projektbe és megismerkednem Pedróval.

A játékhoz jó szórakozást!

Hidden Folks fordítás

Szép dolog ez a hobbifordítósdi: az egyik pillanatban még a terhes nő arab tortúrájával ismerkedem (Amnesia: Rebirth), a következőben már fel- és eltűnő aranyos kis figurák kereséséhez fűződő tippeket fordítók rengeteg kreatív energiát felhasználva (Hidden Folks), ráadásul ezt nem is egyedül, majd az aranyosságtól túlcsordulva elmehetek vagy háborút túlélő német mérnök és kanadai fényképész visszaemlékezéseit (bejelentetlen projekt numeró 1) vagy további aranyosságot magamba szívva elmegyek egy finn tündérmesében szereplő három kalandor történetét magyarra lokalizálni (bejelentetlen projekt numeró 2, ráadásul itt sem vagyok egyedül). A változatosság gyönyörködtet!

No de Hidden Folks, ismételten volt szerencsém nem egyedül véghezvinni ezt a projektet, Ardea segített a fordításban és a kreativitás néhai hiányából beütő agyvérzés elkerülésében, Kitsune aki a tesztelést vitte egymagában, továbbá Lostprophet aki a technikai részét intézte.

Köszönöm a munkátokat!

A játékhoz pedig jó szórakozást!

Amnesia Rebirth fordítás

Megmondom őszintén, az eddigi „pályafutásom” alatt elkészült fordításaimra összesen nem érkezett akkora érdeklődés, mint az Amnesia Rebirthre, és ez részben lenyűgözött, részben megrémített. Lenyűgözött, mert kaptam egyfajta folyamatos visszacsatolást, hogy amit csinálok, arra bizony igény van és ezzel nagyjából ott éreztem magam, ahol a „nagyok” vannak. Rémisztő, mert ez az érdeklődés egyrészt hirtelen történt, és emiatt nem igazán tudtam alkalmazkodni, másrészt szintén emiatt a megszokott pár fő helyett egy kisebb tömeg várja a munkámat, ezért idővel eluralkodott rajtam egyfajta stressz. Továbbá az sem könnyítette meg a dolgomat, hogy a Rebirtht megelőzte két másik rész, amik azzá a sorozattá tették, ami most, tehát egy olyan projekten dolgozok, ami nem egy éves szinten kiadott lelketlen tucattermék, sem egy gyorséttermi kajához hasonló gyorsaságúan túladott élményt ad. Ez persze ízlés kérdése, van akinek az Amnesia széria csak egy táptalaj a visítozó jutyuber generációnak, de számomra, mint nagy horror rajongónak, nagyon sokat adott, ez főleg annak köszönhető, hogy mindkét rész az életem különböző pontjain talált meg. A Dark descentet középiskolás éveim közepén nyomtam, amikor számomra nem számított semmi más, csak hogy minél jobban paráztasson egy játék, és a DD ezt megadta, hú de mennyire. Majd később, valahol a húszas éveim elején, amikor a puszta félelemkeltés számomra már nem volt elég, betoppant a Machine for pigs, ami a horrorköntösbe ágyazott mély karakterdrámájával úgy elvarázsolt, hogy a mai napig a hatása alá tud vonni (igen, a sokak által közutálatnak örvendő folytatás is tetszett).

Így a lelkesedéssel felszerelkezve nem sokkal az új rész bejelentése után a fordítós kollégáknál körbekérdeztem, hogy valaki tervezi-e fordítani, majd az egyöntetű „nem” után elkezdtem kvázi csapatot toborozni. Megkérdeztem a SOMA-t fordítós arcokat, megpróbáltam kideríteni ki csinálta a MFP fordítását (nem derült ki), de még a DD fordítójának is írtam levelet. Nos, „sajnos” senki sem ért rá, így megkaptam a lehetőséget valami nagyszerű létrehozására, ezért a projektet lefoglaltam, később a játékot végigjátszottam, és elkezdtem beleásni magam a világába. Maga a fordítási procedúra nem volt vészes, a játék nyelvezete és úgy átlagban a párbeszédek nincs túlbonyolítva, a technikai része már egészen más téma. Én alapvetően Unreal Engine 4 és Unity (SZERK: a normálisabb fajtájú) engine hajtotta játékokhoz vagyok szokva, amik alapvetően egy, max két szövegfájlból álltak, egyedül a 2Dark lógott ki a sorból a maga cirka 30+ mennyiségével, de a Rebirth új jelöltként a maga cirka 60+ adagjával csont nélkül bekatapultálta magát az első helyre (most az olvasók közt ha van fordító biztos felnevetve csak annyit mond „these are rookie numbers”). Ráadásul nagyon szemét módon vannak szétdobálva a sorok! Vannak az általam hívott „vegyeshányás” fájlok, amikbe, nos, bele van hányva minden is: feljegyzések, párbeszédek, tárgyleírások, random anyuzások, ez így mind random egymás után. és vannak a pályákra lebontott fájlok, amikben csak azok a szövegek vannak, amik az adott pályán van… és a feljegyzések!

Na most jön a kérdés, „Atesz, te fordítók vajkrémje, mégis mi a véreres búbánatnak van kétszer a feljegyzéses szövegek?” Nos, örülök, hogy megkérdezted! Ugyanis ha felveszel egy ilyen kis pappert, akkor a játék elkezdi felolvasni a szöveget az adott karakter hagyján, természetesen feliratozva, azonban van egy „szöveg mutatása” gomb, amivel az angol helyén megjelenik magyarul is, ekkor a narrátor kikapcsol. És ez a két szöveg, mint kiderült, nem ugyanabból a fájlból kerül beolvasásra, így ha valamelyikbe hiba kerül, akkor el lehet képzelni mekkora élmény kideríteni vajon a sima pályafájlba vagy valamelyik telehánytba lesz benne (és tegyük hozzá, hogy a tesztelések során jóval több, mint egy hiba szokott lenni). És ha már tesztelés. Ez is gyönyörűen megmutatta, hogy mekkora érdeklődés van a fordításra, a megszokott egy és nulla közti jelentkezések helyett itt rögtön négyen jöttek segíteni, aminek hadd ne mondjam mennyire örültem. Több ember, több szem, kisebb hibalehetőség, jobb minőség. És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem Flatron munkáját, aki időt és energiát nem spórolva kigyomlálta a hibák cirka 80%-át, meg természetesen a többi tesztelős kollégának is. Nélkületek nagy valószínűséggel sokat csorbult volna a fordításom minősége.

A játékhoz jó szórakozást!