2022. május 11., szerda

Trine 4 + kiegészítő fordítás

Amikor az ember elér egy bizonyos életkort, akarva-akaratlanul, de felértékelődnek azok a játékok, amik valamilyen szinten visszahozzák a gyerekkort, és minden eltelt évvel ez az érzés egyre jobban csak felerősödik, így volt ez velem is a Trine szériával. Akik játszottak a korábbi részekkel, biztosan sejtik, hogy én bizony a narrátorról beszélek, egy idős bácsika, aki úgy meséli történeteit, mintha a felhasználó egy kisgyerek lenne, és már ágyba bújva várná az elalvás előtti esti mesét. Hmmmm. *27 éves Ateszkoma visszaréved a kisiskolás énjébe* Gyerekkorom egyik fénypontja a kis hegykői nyaralónk volt, ahol sok-sok nyaramat eltöltöttem, és többek között itt voltam kárhoztatva az aktuális kötelező nyári olvasmányok elvégzésére; Tüskevár, Két Lotti, Vuk, Pál utcai fiúk. Sok évvel később újra elolvastam ezeket a könyveket, és néhányat leszámítva nagyszerű történetek, de ott akkor rákényszerítve egy gyerekre többszáz oldalt, maga volt a pokol. Drága nagyapám próbált könnyíteni a szenvedésemen azzal, hogy amikor látta az ágyamban olvasom az adott könyvet, odajött hozzám, kivette a kezemből és ahol éppen tartottam onnan átvette az irányítást és elkezdte felolvasni nekem. Én ennek nagyon örültem, és a karjának hozzádőlve hallgattam a "mesét", azonban hiába az akarat és az odaadás, a dörmögő hangja és a nem túl izgalmas sztori szépen lassan mindig elaltatott, így néhány oldalnyi narrálást követően mindig félbemaradt, ezután az ágyból nagyon óvatosan kikelve, a homlokomra adott egy puszit, majd kiment a szobából. De a szúrós borostájától persze mindig felébredtem. :D *kisiskolás énből visszarévedés a jelenbe* Miről is beszéltem? Ja igen. Elkészült a Trine 4 alapjáték, és annak kiegészítőjének, a Melody of Mystery fordítása!

A fordítási procedúra is érdekes volt, életemben először nyúltam tündérmeséhez (vagy hasonló műfajhoz), ezért amennyire tudtam, törekedtem a nem hétköznapi nyelvhasználatra, a szórakoztató narrációt is amennyire csak lehetett, próbáltam visszaadni. Gondolkodtam azon, hogy több klasszikus mesét is megnézek a megfelelő "szint" eléréséhez, vagy esetleg belepillantok mesekönyvekbe inspirációnak, végül jött Terry Pratchett és a varázslatos könyveivel rövidrezárta az egész dolgot. A megfelelő inspirációval nekivágtam a nagy kalandnak, és szerencsémre ezúttal sem egyedül tettem meg ezt az utazást. Innen is szeretném megköszönni Noname06-nak a technikai támogatást, nélküle egész biztosan nem tudtam volna megvalósítani, és köszönöm Wargnak a tesztelést, a rengeteg hibajelentésével gondoskodott, hogy a hibalehetőségek a minimumon maradjon. :D

A játékhoz jó szórakozást!

2022. január 23., vasárnap

A Way Out vendégfordítás

 


Érdemes rólam tudni, hogy nagyon meg szoktam válogatni azokat a játékokat, amikhez fordítást szeretnék készíteni. Számomra az nem elég, hogy a játék "jó"; sok olyan játékot toltam már végig, amiknek ugyan minden percét élveztem, de csak nagyon kevés közülük rendelkezett azzal a speciális plusszal, amitől azt mondanám úristen, ebbe hajlandó vagyok szövegtől függő időmennyiséget rááldozni az életemből.

Akkor mégis mi van a Way outban, amitől ráírtam Gyurmira a végigjátszása után cirka 1 órával és miért álltam neki rá 2 órára a fordításának? Mert egy olyan kooperatív élményben volt részem, ami egyfelöl úgy hiszem csak a Hazelight csapata képes prezentálni, másfelöl egy olyan játszópartnerrel sikerült megélnem, akivel nagyon egy húron pendültem, és itt van a lényeg: Hiába a remek kaland, ha nincs meg hozzá a megfelelő társ. A játék folyamatosan adogatta a lehetőségeket, feldobta a labdákat, mi pedig éltünk a lehetőségekkel és úgy lecsaptuk a labdákat, hogy Föld körüli pályára álltak. És ezek a lehetőségek... te jó ég! A fejlesztők nem spóroltak velük, minden pályán el van szórva néhány kis mókás interakciós lehetőség, amik jószerivel egy keresgélős mellékszálat ad hozzá a fősztori mellett, ezért idővel a történet sodrásával egyetemben próbáltuk megtalálni az összeset. A legkedvesebb eseményem és egyben a pillanat, amitől kezdve elkezdtem szeretni a játékot mikor a két főhős beszökött egy házba és találtunk néhány hangszert, amin aztán elkezdtünk játszadozni, ekkor elkezdődött egy quick time event, és a ritmusra kellett nyomkodni a gombokat... rém balfaszok voltunk, de idővel aztán csak-csak elkezdtünk belejönni, majd amikor már jó időben nyomtuk le a gombokat egyszer csak végetért a játék, néztünk hogy most mi van, aztán elindult egy cutscene, amiben a két karakter belekezdett egy közös duettezésbe... itt emlékszem mindketten a fejünket fogtuk, hogy úristen, erre is gondoltak a fejlesztők, és ez remekül leírja a teljes végigjátszásunkat. A kezdetekben csak szemléltük, hogy "van ilyen is ok", ami hamar átváltott kíváncsiskodásba és "még előtte nézzünk itt körül"-be, majd a végére mindketten már-már gyermeki lelkesedéssel kutattuk fel ezeket a kis poénokat. Emellett maguk a főhősök is remekül vannak megírva, az eltérő személyiségük miatt minden helyzetben és minden emberrel máshogy viselkednek. Egy elhibázott labda elütéskor az introvertált csendben szenved magában, míg az extrovertált hangosan baszdmegol. 

Rendkívüli élmény volt a Way out, fordítóként ilyenkor tör elő belőlem az alkotói érzés, hogy én ezt le akarom fordítani és szeretném ha minél több ember megismerné. 

Szerencsémre Gyurmi ekkortájt mégcsak az elején ügyködött, ezért bekerülve volt még bőven lehetőségem kiteljesedni.

Portálon olvasható poszt itt látható: https://magyaritasok.hu/hirek/5211/a-way-out

A játékhoz meg jó szórakozást!

MGS: Ground Zeroes vendégfordítás

Még 2019 végén alakult meg az Ateszkoma fordításai, ami azt jelenti, hogy onnantól kezdve sikerült olyan kapcsolatokat kiépítenem, amikkel már képes voltam saját projekteket indítani, illetve ettől kezdve vannak számontartva azon projektek, amikben részt vettem/veszek. Azonban a fordítós pályafutásom nem innen kezdődött el, sőt, kisebb-nagyobb kihagyásokkal nagyjából hat éve foglalkozok ezzel a hobbival, de mivel itt még nulla rálátásom volt hogy a büdös fenébe zajlik egy akármilyen fordítás elkészülte, így jobbnak láttam elszegődni a témában jóval jártasabb emberkékhez/társulatokhoz. Ezen emberkék közé tartozik Tom Evin is, akivel még 2018 környékén vettem fel a kapcsolatot, amolyan "taníts mester" elképzeléssel és a Metal Gear Solid Ground Zeroes kapóra jött tapasztalatszerzésre, így felvett a gyüjtögethető kazetták szövegeinek megmunkálására. Hát jó sok volt belőlük, ezért hosszú ideig elvoltam velük, de mivel alapvetően fogalmam se volt arról, hogy jó munkát végzek-e vagy csak extra munkát csinálok, ezért néha-néha küldtem néhány kazinyi olvasnivalót véleményezésre, amikre ugyan nem kaptam egyértelmű "jó" vagy "jó szar" kiértékelést, de Evin nem is szüntette meg azonnal a kommunikációt velem, szóval haladtam tovább. Majd a szövegek elfogytával újabb adagot nem kaptam és pályakezdőként az egyedi nyelvezete okozta agyrémek ugyan nem hozták meg a kedvem a folytatáshoz, viszont már akkor elismertem, hogy pont emiatt rendkívül jók voltak ezek a szövegek és sokszor nagyobb élmény volt olvasni/hallgatni a kazikat, de ez akkori fordítóként túl nagy falatnak bizonyult, ezért megköszöntem a lehetőséget és csendben elváltak az útjaink. Majd egészen mostanáig semmit se hallottam a projektről, az is kérdéses volt megmaradtak-e a kazis fordításaim vagy átdolgozásra kerültek, végül kikerült a hír portálra, hogy elkészült. Átolvasva megakadt a szemem ezen a mondaton: "Köszönöm itt is Ateszkoma segítségét a játék nem kevés, nem mindig rövid kazettáinak fordításában." illetve felkerült a nevem a portál adatbázisába is, mint fordító. Úgy tűnik nem végezhettem olyan rossz munkát. 🙂 

A teljes poszt itt olvasható: https://magyaritasok.hu/.../metal-gear-solid-v-ground-zeroes

A játékhoz meg jó szórakozást!